Öntudatra ébredhet-e a mesterséges intelligencia? A világvége, vagy egy szép új világ felé halad az emberiség? Dr. Rab Árpád jövőkutatóval,  a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélgettünk az előttünk álló legsúlyosabb kihívásokról, a várható civilizációs katasztrófákról, és a technológia fejlődéséről, ami elhozhatja a tökéletes kommunizmust, valóra váltva a legszebb álmainkat, vagy épp a legborzalmasabb rémálmainkat.

MI, vagyis mesterséges intelligencia. Ha szóba kerül, leggyakrabban a Terminátor Skynetje, vagy a 2001: Űrodüsszeia HAL 9000-e jut eszünkbe. A gép, amelyik öntudatra ébredve teremtője, az ember ellen fordul. Mivel a tavaly elhunyt tudóslegenda, Stephen Hawking és a techrocksztár Elon Musk is többször figyelmeztetett már a mesterséges intelligenciával kapcsolatos veszélyekre, úgy érezzük, jogosan. A logika azt diktálja, hogy a gépagy sokkal fejlettebb lesz a humán intelligenciánál, ahogy egy robotkar is erősebb, gyorsabb bármelyik emberi végtagnál.

Ráadásul nem fárad, és sohasem hibázik, azaz, ha egyszer tényleg öntudatra ébred és úgy dönt, kiirtja az emberiséget (már emberként sem túl nehéz összeszedni erre néhány alapos indokot, milyen egyszerű lesz egy hiperintelligenciának), valószínűleg nem sok esélyünk lesz túljárni az eszén.

Vagyis a mesterséges intelligencia-fejlesztéssel öles léptekkel rohanunk a végzetünk felé? Ellenkezőleg: a legégetőbb problémáinkat, a klímaváltozást, a túlnépesedést, a fegyveres konfliktusokat igyekszünk megoldani általa. Akkor Hawking és Musk tévednének? Ez sem teljesen igaz.

Amit mesterséges intelligenciának hívunk, jelenleg nem más, mint nagyon gyors adatbázis-műveletek sokasága. Ha van mondjuk egy fordítórobotom, aminek mondok valamit magyarul, ő pedig ugyanazt elmondja utánam kínaiul, akkor azt egy hatalmas adatbázisból, szövegrészletek szupergyors azonosítását végzi el, nem arról van szó, hogy megértette, mit jelent, amit mondtam neki. Csak én az emberi, antropomorf gondolkodásom miatt látom emberinek a folyamatot.

Miben különbözik akkor az, amit ma mesterséges intelligenciának hívunk egy programtól, amelyik elvégez egy műveletet az inputon és kiadja az outputot?

A sebességben és az adatbázis méretében. Egy egyszerű porgrammal azt mondom a gépnek, hogy ez és ez történik, ezt és ezt tedd, és megadok neki tízféle parancsot. Ma már azonban ott tartunk, hogy a gépnek több millió lehetőség van felsorolva és ezek mindegyikére több millió reakció érkezhet. A hétköznapok során az ember is algoritmikusan viselkedik: ha bemegy valahová, köszön, ha szólnak hozzá, odafordul, ha hideg van, felöltözik, vagyis rengeteg, de véges számú ingerre ad rengeteg, de véges számú reakciót. A technológia fejlett már annyira, hogy egy gép is képes ennyiféle változó mellett szinte azonnal reagálni, és ettől emberinek tűnik, de valójában soha nem lesz az.

Ha csak programokról beszélünk, amelyek persze nagyon bonyolultak, de azért mégis csak programok, miért hívjuk őket intelligenciáknak?

Kicsit a hype miatt, mert jól hangzik. Másrészt az összetettségük miatt kevésnek érezzük egyszerűen programnak hívni őket. Intelligensnek akkor nevezünk egy programot, ha döntéseket hoz. Például egy önvezető autó több tízezer információt gyűjt be minden másodpercben, és kiválasztja ezek közül azt a hármat, amelyek valóban fontosak. Ha jön szembe vele egy kamion, a lehető legbiztonságosabban tér ki előle, de csak akkor, ha beleírtam a kódjába, hogy a kamion elől ki kell térni. Jobb lenne talán félintelligensnek nevezni, de mivel annyira jól imitálja már az emberi viselkedést, valódi intelligenciát látunk bele.

Magyar és németországi kutatók új eredményt értek el azzal kapcsolatban, hogyan befolyásolja az érzékelésünket az a modell, amelyet az agy a világról alkot. A felfedezés segít abban, hogy megértsük, mi az a nyelv, amelyet az idegsejtek használnak.

A mesterséges intelligenciára épülő technológiák, különösen a manapság egyre meghökkentőbb teljesítményre képes mélytanuló (deep learning) rendszerek olykor mintha egészen emberien gondolkodnának. Ráadásul a bennük megjelenő, egymásra épülő absztrakciós szintek is sok szempontból emlékeztetnek arra, ahogy az agy feldolgozza a külvilágból érzékelt információkat.

De vajon valóban sikerült ezekkel bepillantást szerezni a hús-vér élőlények idegsejthálózatainak működési elveibe? Orbán Gergő, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársa és kutatótársai most megjelent publikációja egy igen lényeges különbséget tárt fel a manapság legelterjedtebb és leghatékonyabb mesterséges és a valós rendszerek között.

Amikor az agy visszaszól

A kutatók Wolf Singer, az MTA külső tagjának frankfurti laboratóriumában végzett majomkísérletek eredményeit értékelve arra jutottak, hogy a szomszédos idegsejtek aktivitásainak összehangoltsága (korrelációja) jobban függ a látott képektől, ha az állat olyasmit lát, ami korábbi tapasztalatai alapján számára érdekes lehet – gondolhatunk itt például valamilyen szabályos mintázatra, alakra. Ha nincs ilyesmi a képen, akkor az idegsejtek aktivitásának összehangoltsága függetlenné válik a látottaktól.